Már régóta várt érdeklődéssel olvastam a National Geographic-ban „Dan Charles: Bőségünk zavara” című írását (http://www.ng.hu/Magazin/magazincikk/2013/1305/bosegunk_zavara) a műtrágya felhasználás világméretű problémájáról. A szerző rávilágít, hogy Európa és Észak-Amerika után már Ázsiában is egyre nagyobb területen jelentkeznek a nem szakszerű műtrágyázás okozta, igen súlyos ökológiai következmények. Elsősorban a talajból kimosódó nitrogén- és foszforvegyületeknek a vizes élőhelyekre gyakorolt káros hatását emelte ki, de ugyanolyan fontosnak tartom a mikrobiális talajéletben és talajszerkezetben bekövetkező romlást. A nagy nitrogén- és foszforigényű gabonafélék termesztése során még jobban kimerülő talaj termékenysége már nem állítható helyre további műtrágyázással. Amint Afrikában tapasztalható, az élelmiszernövények nagy tápanyagigénye önmagában is kimeríti a talaj erőforrásait.

Photo credit: United Nations Photo / Foter / CC BY-NC-ND

A cikk szerzője már bevezető gondolataiban megoldást kínál arra, hogyan termelhetnénk meg mindazt, amire szükségünk van, kevesebb vegyszerrel. Ez roppant kíváncsivá tett. Beszámolója alapján a minden vegyszer használatát mellőző biogazdálkodás lenne az ideális opció, ahol a nitrogénpótlást a pillangósvirágú növények, mint elővetemény termesztésével, a gyökérgümőikben élő nitrogénkötő baktériumok által lehet megoldani, de elismeri, hogy az organikus gazdálkodás terméshozama, és eladási árai miatt önmagában nem elégíthetné ki a – még a fejlődő országokban is – növekvő lakosság igényeit. Röviden egy érdekes megfigyelés eredményéről is ír: egy kísérleti területen több évtizeden át négy különböző gazdálkodási technológiát – a hagyományostól a biogazdálkodásig – folytattak, és hasonlítottak össze a környezetterhelés, a költségek és a terméshozamok alapján. A leginkább fenntarthatónak érdekes módon a csökkentett mennyiségű műtrágyázást és téli előveteményt – mint természetes úton történő tápanyagpótlást – alkalmazó technológia bizonyult. Végül ír az afrikai helyzetről is, ahol a műtrágya, annak magas ára miatt, nehezen elérhető, ezért szintén a pillangósvirágú növények termesztésében látják a talajerőpótlás útját.

Sajnos a teljesség igénye nélkül vázolta a lehetőségeket. Jómagam, mint talajmikrobiológiai kutatásokkal foglalkozó biotechnológus már egy évtizede azokon a biotechnológiai-mikrobiológiai megoldásokon dolgozom, amelyekkel felére-harmadára csökkenthetők nemcsak a nitrogén, hanem a foszfor alapú műtrágyák használata. Ezek a kutatások 20-30 éve ismertek, mint biológiai talajerő pótló módszerek, mind Amerikában (USA), mind Európában, elsősorban kísérleti eljárásként. Ugyanakkor az utóbbi tíz évben ezek a készítmények átlépték a kísérleti parcellák határait és engedélyezett biogazdálkodási termékekként rohamosan terjednek a mezőgazdasági termesztés szinte minden területén, a szántóföldi és az üvegházi művelésben egyaránt. Ezért Dan Charles cikkét különösen hiányosnak találom ezeknek a mikrobiológiai kutatásoknak és a talajoltás gyakorlati eredményeinek ismertetése nélkül.

Photo credit: DFAT photo library / Foter / CC BY

A biológiai nitrogénkötés és növényi növekedésserkentés a növények és baktériumok olyan együttes rendszere, amelyben a baktérium növekedésserkentő anyagok termelése mellett megköti a levegő nitrogénjét, ammóniává alakítja, és ezzel táplálja a növényt. Nemcsak a cikkben említett hüvelyes növények és az ernyős akácia jól ismert gyökérgümőiben, hanem a fűfélék, gabonafélék, kukorica, rizs gyökérzetén is élnek nitrogénkötő és a növény növekedését serkentő talajbaktériumok. Jótékony hatásuk jellege szerint csoportosíthatjuk őket. Így például: a biotrágyaként alkalmazható nitrogénkötők, melyek képesek a légkörből megkötni a nitrogént és ezzel táplálni a növényt; az ásványi anyagokat oldatba vivő foszfát és szilikátoldó talajbaktériumok, az előbbiek elsősorban a talaj oldhatatlan foszfátjait vízben oldhatóvá alakítják, így növelik a növények által felvehető foszfátok mennyiségét, míg az utóbbiak a kálium oldásával jelentősen segítik a növények káliumfelvételét; fitostimulátorok, melyek növényi hormonszerű anyagokat termelnek és választanak ki, ezáltal közvetlenül serkentik a növény növekedését. Ez utóbbi anyagok, mint exogén hormonforrások, hosszú ideig serkentik a növények fejlődését, így több hónapig éreztetik hatásukat. Az ezeknek a baktériumoknak a kinyerésével, szelektálásával és ezekből megfelelő növényi növekedésserkentő, nitrogénkötő, foszfát és kálium mobilizáló hatású „talajoltóanyagok” előállításának már több mint tíz éves múltja van Magyarországon, és több száz ezer hektáron alkalmazzák ezeket a mikrobiológiai oltóanyagokat. A főbb gabonaféléken, valamint zöldségféléken végzett kísérletek bizonysága alapján a talajbaktériumokkal történő kezelés kevesebb nitrogén és foszfor műtrágya felhasználás mellett átlagosan 5-30% termésnövekményt eredményezhet.

Különösen indokolt a fejlődő országokban – Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában – ezeket a talajerő pótló eljárásokat bevezetni és az eredményeket minél szélesebb körben ismertetni, mivel – ahogy a cikk is taglalja – a következő években óriási területeket vonnak művelés alá mind Afrikában, mind Ázsiában a növekvő népesség élelmiszerigénye miatt. Amennyiben ott nem kerülnek bevezetésre a legmodernebb biológiai módszerek, amivel a műtrágyák felhasználása harmadolható vagy felezhető, úgy néhány évtized múlva a talaj és a vizek nitrogén és foszfor túlterhelése mind Afrikában – ahol az ivóvíz kincs -, mind Ázsiában visszafordíthatatlanná válik és a talaj menthetetlenül elszennyeződik. Ezért van különösen nagy felelőssége az éhező Afrikán segíteni akaró országoknak. Amennyiben csak a fenntarthatatlan nagy hozamokkal kecsegtető műtrágya felhasználást népszerűsítik, úgy csak újratermelik Európa és Amerika talajszennyezési problémáit ahelyett, hogy már a kifejlesztett biológiai talajoltás és a műtrágya felhasználás kombinált eljárását népszerűsítenék.

Tweet

Ha tetszett, oszd meg és likeold